Az aggodalom olyan, mint a hintaszék.
Csak indulsz, de az út végére sosem érsz.
S míg a hintaszékben legalább tiéd a nyugalom.
Addig békéd elvész, szorítja az aggodalom.

Hiába félted a gyermeked, hogy rossz útra lép.
Nem aggodalmad óvja az útkereszteződést.
Remegő kézzel engeded el az útra kelőt.
Pedig nem a félelmed mi megvédi őt.

Aggódva nézed a viharfelhőket.
Pedig az nem védi meg óvó tetődet.
Hiába kerülöd így az ördög tüzét.
Az aggodalom nem olt, csak belűről tép.

Az aggodalom szilánkjai összerakódnak.
A ma terhével egységet alkotnak.
S kész lesz egy olyan hatalmas teher.
Amelyet szíved már nem bírhat el.

Nem tudod mit hoz a jövő, mi az, mit kapsz.
Hisz emberi léted erre nem adhat választ.
S ha aggódsz, mert azt féled, rossz lesz élted.
Csak azért lehet, mert kevés a hited.

Legyen előtted Péter példája.
Az aggodalom őt is megtalálta.
Amint a vízen hitét kezdte feledni.
Tanító példaként elkezdett süllyedni.

Isten igéje válaszol neked.
Megnyugtat téged, ha hűen figyeled.
Azt mondja ne aggódj a holnapért.
A holnap majd aggódik magáért.

Az égi madarak sem vetnek, aratnak.
Mégis az Úr kegyelmében laknak.
A mezei liliomok sem varrnak ruhákat.
Az Úr akaratából mégis pompáznak.

Ne akarj már akkor átkelni a hídon.
Amikor még nem is tudsz a folyóról.
S ha már látod a folyót, akkor se félj.
Isten szárnyakat adna, ha leesnél.

Hited legyen ernyő, de ne te döntsd el.
Hogy esőtől vagy naptól védjen.
Isten teremtette az esőt és a napot.
Áldásként adja neked mit alkotott.

Életünk minden holnapja előbb Istennel találkozik.
Tudd, hogy az Úr szeret téged, ne aggódjon a szív.
Hidd, hogy az utadat mindig a béke vigyázza.
Melyen a pásztor elöl megy, s a bárányok utána.

Az aggodalom olyan, mint a hintaszék
Csak indulsz, de az út végére sosem érsz
S míg a hintaszékben legalább tiéd a nyugalom
Addig békéd elvész, szorítja az aggodalom

Hiába félted a gyermeked, hogy rossz útra lép
Nem aggodalmad óvja az útkereszteződést
Remegő kézzel engeded el az útrakelőt
Pedig nem a félelmed mi megvédi őt

Aggódva nézed a viharfelhőket
Pedig az nem védi meg óvó tetődet
Hiába kerülöd így az ördög tüzét
Az aggodalom nem olt, csak belűről tép

Az aggodalom szilánkjai összerakódnak
A ma terhével egységet alkotnak
S kész lesz egy olyan hatalmas teher
Amelyet szíved már nem bírhat el

Nem tudod mit hoz a jövő, mi az, mit kapsz
Hisz emberi léted erre nem adhat választ
S ha aggódsz, mert azt féled, rossz lesz élted
Csak azért lehet, mert kevés a hited

Legyen előtted Péter példája
Az aggodalom őt is megtalálta
Amint a vízen hitét kezdte feledni
Tanító példaként elkezdett süllyedni

Isten igéje válaszol neked
Megnyugtat téged, ha hűen figyeled
Azt mondja ne aggódj a holnapért
A holnap majd aggódik magáért

Az égi madarak sem vetnek, aratnak
Mégis az Úr kegyelmében laknak
A mezei liliomok sem varrnak ruhákat
Az Úr akaratából mégis pompáznak

Ne akarj már akkor átkelni a hídon
Amikor még nem is tudsz a folyóról
S ha már látod a folyót, akkor se félj
Isten szárnyakat adna, ha leesnél

Hited legyen ernyő, de ne te döntsd el
Hogy esőtől vagy naptól védjen
Isten teremtette az esőt és a napot
Áldásként adja neked mit alkotott

Életünk minden holnapja előbb Istennel találkozik
Tudd, hogy az Úr szeret téged, ne aggódjon a szív
Hidd, hogy az utadat mindig a béke vigyázza
Melyen a pásztor elöl megy, s a bárányok utána