(1980-ban írt verse)

Trianonnak már hatvan éve,
Azóta sincsen jóvátéve,
Azóta egyre hull a vérünk,
Azóta magunkhoz se térünk,
Azóta minden óra hosszú,
Azóta tart a gyilkos bosszú!


Az ellenség békére vágyott,
Hazánk húsába belevágott,
Fegyvertelenségünk láttán
Belülről is támadt a Sátán,
Arcul köptek és meggyaláztak,
Megostoroztak s leigáztak!


Elvettek minden kincset tőlünk,
Hétszer is lenyúzták a bőrünk,
Megszálló sereg ült nyakunkra,
Még a hullát is kirabolva,
Idegen zsoldos lopta bérünk
Itta borunk és szívta vérünk!


Nyugalom lett hát rend és béke,
Kihalt temetők csendessége,
Még a sírokra is vigyáznak
Mert a halottak visszajárnak
Számon kérni az ősi főket
Ijesztgetni a felejtőket!


Népünket irtja kettős átok,
Kelet és Nyugat jó barátok,
Hirdeti új úr s régi szolga,
Betelt már a magyarnak dolga,
Nem változnak ma már a határok,
Örök rabszolgasors vár rátok!


De nincs nyugalom és nincs béke
És a harcnak még nincsen vége
Az elárultak, megtagadtak,
A megkínzottak, meggyaláztak,
Az arcul köptek, meggyilkoltak,
Akik mindenért meglakoltak,
Megátkoznak hóhért és bírót
Országvesztőt és magyar kínzót!


Él visszahull a ránk szórt átok,
Százezerszer is, Rátok! Rátok!
Kik megtagadtátok az Eszmét,
Okoztátok a Nemzet vesztét,
Kiknek hatalma, rangja, pénze
Épült a koponyák hegyére!


Mi nem felejtjük tartozásunk!
Bűnösöknek meg nem bocsájtunk,
Árulóknak halál lesz bére,
Gyilkosoknak csordul majd vére,
Besúgóknak nem lesz kímélet,
Zsarnokokra sújt végítélet!


Megfizetünk majd minden főért,
Férfiért, nőért, csecsemőért,
Leromboljuk a bálvány istent,
Ki vért ivott és felélt mindent,
Teremtünk majd egy új világot,
Magyarságot és szabadságot!


Hálás szemmel nézünk az égre,
Hazánkat visszanyerve végre,
Kik szétszóródtunk a világon
Találkozunk Magyarországon,
És mire jogot vérrel szerzett
Győzelmi tort ül majd a Nemzet!


És lesz nyugalom és lesz béke
És a harcnak majd így lesz vége!