Kiszivattyúzták az üvegburát,
a lelkemet.
Nincs benne hang, csak meredt szemű ősz.
Csend és homály.
A hullt levelek ágya mély, puha,
selymes halom,
de nem zörög turkáló láb nyomán,
nem is zizeg.
A varjú se károg a jegenyén,
csak tátogat.
Halálos, némán teljesedik el
a rendelés.
Aki elfáradt, nincs kinek köszönjön,
aludni megy.
Az álmos űrben úgy úszik, lebeg
sok furcsa vers,
mint az ökörnyál udvarunkon, otthon,
ősz elején.