Egész világ jó otthonom volt,
Hová száguldva csalt a képzelet.
Kincses Nyugat s a messze távol
Ezer varázsú csábító Kelet.
Szomjas szemem falta néha Párizst,
Gázoltam százszor szép Itáliát,
Öleltem szőkét, barna bőrűt,
S ittam a világ minden jó borát.
Mámorba szédült vén fejemmel
Emlékezve, mindez oly széppé fakul,
Mint egy nemes vén erdélyi szőnyeg,
Ahogy én álmodtam, mindig magyarul.
Egy kéz rajzol rá minden tarka álmot,
Egy kéz vigyázott minden utamon reám.
S a föld, ahol e drága kéz ma porlad,
Mindig hazahívott, haza az Anyám.