Haza kell mennem, a földem izent.
A földem a váradi nagy-temető,
Haza kell mennem apáink sírján
Inog a fejfa, mozdul a kő.
Anyánk házában idegen nóta,
Bujdosó koldus az árva húgom.
Haza kell mennünk, a földem izent,
Ha oda veszünk is a vándorúton!

Szálljon elém e vádoló ének
Lázadó kínnak, sajgó kelésnek,
Hódító hordák útjára fekvő
Rejtett kígyónak, meztelen késnek,
Menj haza lelkem bolygó lidércnek,
Magyar lelkekben lobogó tűznek,
Anyám szavával holtig daloló,
Menj haza, ha százszor visszaűznek.

Vidd dalom, vidd a szó nyilait,
Hogy irdatlan éjen súgva suhogjon
Fekete versek tört ütemén,
Fáradt szívekben szüntelen doboljon.
Vidd dalom, vond a szó parazsát,
Hogy millió testvér lelkein égjen,
Sírjon, sikoltson alatta a kín
Ezen a hosszú elátkozott éjen.

Haza kell szállnod, parancsol a föld,
A lázadó váradi nagy-temető,
Haza kell mennem, apáink sírján
Inog a fejfa, mozdul a kő.
Anyánk házában idegen nóta,
Bujdosó koldus az árva húgom.
Haza kell mennünk, hallod-e testvér,
Ha odaveszünk is a vándorúton.