Ha úgy lehetne
meghalni szépen,
mint kósza felhő
foszlik a szélben,
előbb még felhő,
utóbb már semmi,
hogy volt az égen,
észre sem venni!

Ha úgy lehetne
meghalni szépen,
mint hulló csillag
fut le az éjben,
utána csóva,
előtte semmi,
hogy volt az égen,
észre sem venni!

Ha úgy lehetne
meghalni szépen,
mint hó elolvad
a sík mezőben,
imitt fehér folt,
amott már semmi,
ha térdig ért is,
tavasz kezd lenni!