Vadvizeket borzol a szél,
kék a tükrük mint az acél,
selyemkendő a zöld mező,
belé a Nap virágot sző.
Künn legelész már a jószág,
ilyenkor szép ez az ország,
nem papoké, nem uraké,
hanem a napsugaraké.
Árok parton nyit a kökény,
sose búsulj, szegény legény,
jut neked is egy szál pendely
tele tüzes szerelemmel.
Most virágzik fűzfa-nyárfa,
most örüljön minden árva,
ég az apja, föld az anyja,
testvére a küzdő hangya.
Sárga virág a zöld réten,
kis pacsirta a kék égen,
nem szánt, nem vet, csak énekel,
nem kérdi hogy kit érdekel.