Elmúlt az ünnep,fáradt a város,
Sötét szobákban kopott fenyők,
Bús gyertyacsonkok és álmos mackók,
Bádog vasutak és törött hajók.
Künn ül a hó az ablak előtt.


Künn hull a hó.A nagy erdők alatt
Mint néma árny,oson a róka.
Surran a patak mohos híd alatt,
Sziszegő szél sepri a partokat,
S dúdol magának tegnap óta.


Régi a dal és régi az ünnep.
A tél havas csókja most meleg,
És tiszta ,mint a szálló,szűzi hó,
Mint az imádság,a legutolsó.
Itt-nem múltak el az ünnepek.