Egy küszöb, kopott, ritkán járják,
Egy tölgyfaajtó, erős, barna,
Egy kilincs, hajlott, halkan nyíló,
Egy lábtörlővas, régi fajta.

Egy szoba, csupa kedves árnyék,
Egy ágy, fekvéskor megnyikkanó,
Egy lámpa, derűs sárga fényű,
S egy öreg asztal, tömör dió.

Egy képen ködös őszi tájék,
Egy alak, amely nem néz, csak lát,
Egy szék, ívelt sima karfájú,
Egy kályha, s egy kis parázslapát.

Egy nagy kutya, komoly házőrző,
Bár nincs mit őriznie soha,
Egy macska is, hogy doromboljon,
S ne unatkozzák a nagy kutya.

És egy árva szomszéd is lehet,
Csak annyit tudjon, hogy ott vagyok,
S megtaláljon álmomban békén,
Megtaláljon majd, ha meghalok.

1957