Lábujjon
beoson az este.
Tündérálmodon ezüst árny szalad,
álomcsókjával még mosolyt fakaszt,
s arcodon elszunnyad
a béke.


Nézlek.
S amíg az álomtündér simogat,
elfogom könnyű varázsú mosolyodat,
és csendben feloldozásért imádkozom,
amiért e mosolyt titkon
ellopom.


Aludj,
s én mosolyod tovább álmodom.
Hajnalig őrzöm, és angyalarcodon
reggel az első napsugártól fényesen
hajnaltündérek csókja vár,
velem!