Én lent vagyok,
Te már fönt.
Halál és élet.
Állok a sírodnál.
A föld rejt Téged?
Vagy fönn az ég már
új hazát adott?

Akkor hát hol vagy?
Még most sem értem,
a langyos földben,
vagy fönt,
hol a Nap ragyog?
Kisfiam, várlak!
Könnyem sírodra csorog.

Várom, hogy eljössz,
S átölelsz még!
A Nap majd akkor
rám is ragyog!
Nevet a Hold is,
ha együtt lát minket,
s vígan kergetőznek
a fénylő csillagok!

De mi lesz addig?
Hogy lesz Nélküled?
Meddig kell várnom
a végtelen napot?
Nem válaszolsz már,
hiába kérdem,
hol kívánjak neked
boldog születésnapot?