A tengerparton rád talált apád,
letérdelt, ölelte halott fiát.
Ahogy nézett, és simogatott,
hogy szívébe zárja utolsó mosolyod,
szemedben megpillantott
egy pajkos kis csillagot.
Könnyeit nyelve elmosolyodott,
és jól elrejtette a csillagot.
Este kitárta szívét, s az ablakot,
átkarolt, s az ég felé mutatott,
nézz oda föl, ahol a Hold ragyog,
keresd a legfényesebb csillagot!
Ott él a fiunk, mindig láthatod,
ha kinyitjuk esténként az ablakot.