Ábrándok helyébe
álmodj új világot,
mosoly fakasztót
és igaz boldogot!
Ne csupán álmodozz,
tedd meg, ami jó,
legyen az álmod
végre már való!

Minden, mit remélsz,
rajtad is áll,
s ha álmod egyszer majd
eléd odaáll
megvalósultam, itt vagyok
hulljon le végre a maszk konok
lelkedről,
és légy, aki vagy,
vesd le álarcodat!

S ha álmodozón mégis
tévútra térsz,
hol a hazug Hold csupán
megigéz,
fényében vágyott világod
végül elenyész,
s hiú ábránd marad,
és megnézheted majd
akkor magad,
hogy mivé leszel,
ha már álmod sem marad,
zokogva állsz
a röhögő ég alatt,
elsiratva reményt,
s halott ábrándokat.