Jaj, úgy féltenélek,
el hogy engednélek.
a szivárvány szélnek,
a langyos esőnek,
a nap melegének,
a folyók vizének.
Titkait keresni,
s vágyakozva lesni,
a fénylő kék eget,
kíváncsi kisgyerek?
Titok hív, védelek,
melletted lépdelek.

Ha elengednélek
felhőnek, hűs szélnek,
folyók mély medrének,
csillagfényes égnek
titkait keresni.
Oda adnám szívemet,
esengő lelkemet,
éberen lángoló,
ölelő fényemet,
kísérje léptedet,
ha majd én nem leszek.
Jaj, nagyon féltelek!