Elmentél, kereslek,
a temetőt járom.
Ülök a sírodnál,
ez lett a világom.
Ülök itt és várom,
hátha még meglátom
mosolyod az égen,
s jössz újra, mint régen.

Ilyenkor szívem is
jól lakatra zárom,
ég felé a kulcsát
csak neked kínálom.
Most egyedül
a Tiéd lehet,
Te lehetsz csupán,
kit oda beengedek,
s szívem szíveddel
együtt lehet.

Bebújsz pajkosan,
s jól becsukod,
tudod jól, ilyenkor
a tiéd vagyok.
Egyek vagyunk újra,
én Te, s Te én,
szállunk, repülünk,
ölel a fény.

Ilyenkor újra
Szép a világ,
szédült iramban
repüljük át.
Angyalok koncertjén
tapsolunk,
csillagzenére táncolunk.

Az álomból egyszer csak
megérkezem.
fekete betűk a sírköveden,
Megint elszöktél,
mint az álom.
Könnycseppként bujkálsz
a szempillámon.