Nézek az égre.
Végtelen éjben a nap
már álomba dőlt.

Gyertyaláng lobban,
elsimul hosszan a fény,
lelkünk összeér.

Fény-nyoszolyáján
csillagok álmát őrzi
a magányos Hold.

Lobbanó gyertya
emléked hozza,
ölel álmomban a múlt.