Visszarévedsz
a múlt fényébe,
utad a végtelen
visszaút,
ott élsz a nyüzsgő
emlékekben,
sorsod a múlttal
összefut ott,
ahová senki nem kísérhet,
magadban bogozod
múlt-batyud,
magányos mosolyú
révületben,
szemeden tört fényű
tűnt borúd nyomán
a búcsú,
hangtalan
csendedbe ájulsz
nem kísérsz többé
utamon
soha,
soha már
lépteim fáradt
üteme
halkul,
indulok
némán
nélküled
járok
féltelek,
félek
hol jársz

Anyám…?