Csak betűk, szavak.
Néhány gondolat.
Mégis, megannyi szín,
mosoly, néha harag,
a lélek dallama,
és tenger könny fakad
a betűk, szavak
titkos burkain.
És a könnyű, fehér papír
vigyázza időtlen,
hallgatag,
az ólomsúlyú
és a szárnyaló titkokat.
Tartja a lélek kőszirtjeit,
az ember önként vallott
bűnét, vágyát, könnyeit.
Különös titok.
Talán csoda,
hogy az ember az a Földön, egymaga,
aki olvas, ír, és hallik a szava.

Talán az Isten segít,
ha hisszük tetteit,
aki e rejtelemmel alkotta
teremtményeit?
Vajon az ember nélküle
ennyi erőre képes-e?
S e különös, Isten alkotta csoda,
a teremtett ember maga
ha képes mind megfejteni,
szavakba, dalba önteni
a lélek titkos pecsétjeit,
s megvallani
örömeit és vétkeit,
miért várja mégis az istenit,
hogy valahol, valaki majd
megváltja egyszer a bűneit?
Talán az ember lelkében lakik
valahol Isten is.