Kihalt a világ, sötét van nélküled,
álmomban látom az égi fényeket.

Egyre csak várom, hogy eljössz Te is,
de hazug az álom, nincs már, ki ölel itt.

Emléked hozzák fénylovagok,
tudják, a tejút erre ragyog.

Fénylovak hátán hosszú az út,
küldök majd tőlük fénykoszorút !

Állok az éjben, látlak megint,
álmomban szívem az égre tekint.

Hallom a hangod, kérded Te is,
ott lent is nyár van ? Fénykezed int.


Nincs itt már nyár, csak sötét világ.
Fénykönnyet hullat az édesanyád.

Nem nyílik itt már színes virág,
fényszirmok szállnak a világon át.

Te küldöd őket ? Vagy álom ez is ?
Fénylovak hátán eljössz Te is ?

Nem jön a válasz. Felébredek.
Mossa az eső a fényhegyeket.

Eltűntek messze a fénylovagok,
viszik a hírt, mit rólad álmodok.

Tűnik az álom, felébredek,
nézem hosszan a fényképedet.

Meghalt a világ, csak álom a hír.
fénytelen minden, néma a sír.

Sül a sütőben a mézeskalács,
s te nem érzed soha már édes illatát.

Szél viszi hozzád a kalácsillatot,
s én sírva suttogom.Boldog névnapot !