Tudod, van úgy,
hogy egy-egy sötét,
borús, őszi napon
egyszerűen
hiányzol nekem
nagyon - nagyon
de csak egy búcsúzó
falevél
köszön be futtában
bús emlékeddel
az ablakon.



Üres szobádban
kósza árnyak
járnak
lassú
táncot
veled
a fehér falon,

S ahogy dalodat
némán dúdolom,
emlékek dobolnak
halántékomon,
és futva menekülnek
a megriadt szavak,
míg arcomon
a könnycseppek
üveggyöngyökként
széthullanak.