Boldog folyók, melyek sohase fúlnak,
homokba s válnak nyom nélkülivé,
hanem egymásból folyton megújulnak,
s dagadva törnek tengerük felé.

Romlékony hússal birkózik a szellem
és mindig újabb testbe költözik,
utódokból támad eltéphetetlen,
eleven lánc köldöktől köldökig.

Szólhat azonban másképp is a törvény,
nem öröklött génekből áll az én,
de mindegyikét más szabású örvény
vetette fel az idők kezdetén.

S most bújócskát játszik, hol itt, hol ott
bukkan fel, mint egy váratlan kelés.
A lángész nem nyer méltó folytatót,
hőst nemz a hitvány, gyávát a merész.

S a halál megcsúfolva rázza öklét,
mert zsákmány helyett árnyékot kap.
Győztesen veszi körül az öröklét
két kígyója, mely egymásba harap.