Elhagyott völgyi forrás
a Börzsöny közepében,
korhadt mohlepte fájú
asztal s padok körötte.
Csak árnyak látogatják
vándor szomját nem oltja,
madár iszik belőle
vaddisznó s őz esetleg.

Hiába jut eszembe
a goethei vadászház,
s a Nietzsche-járta tópart
talányos sziklatömbje,
a világra köszöntő
légszennyezéses őszben
az örök visszatérés
vigasza is kicsorbul.

Valami más növekszik,
valami mérhetetlen
szomorú szürke felhő
ítélete borul ránk,
s úgy mos közönybe mindent
mintha elevenen már
egy Léthén-túli erdő
kirándulói volnánk.