Üdvözlégy, názáreti Rózsa,
sorsod mily titokzatos.
Szíved csodáktól harmatos
és égi méztől illatos.
Hófehér vagy s elégedett,
Te szűzvirág, leányanya,
alázatban telt életed
az érdemek színaranya.

Hozzád tértem virrasztani
Veled, a jászol mellett;
a nyílást védve tartani,
ahonnan szél didergett.
Nem szolgáltunk rá e kincsre,
aki pólyádban fekszik,
bár Atyánk irgalma bőség,
mellyel mi sem vetekszik.

Ó! elmondott angyaligék
hallgattad szende boldogan,
s szíved kamrájában a hit
Istenünknek fiat fogant.
És feltűnt Jákob csillaga
Most lelkeket gyújt, fényt ád.
Hozzá indulnak mágusok,
feketék, perzsák, médák.

Bocsásd meg, hogy ilyen csacskán,
s ily dadogva köszöntelek.
Bár angyalként magasztalnám
Szent Józseffel a Kisdedet.
De csak akkor lesz a legszebb
magasztalás az ajkamon,
midőn a háromszor Szentet
színről, színre megláthatom.