A fények már kissé tompák
Öreg fák lombjaikat szórják
Más arcot mutat minden
És néha dér van a kilincsen.

Nem, nyargal a fürge szellő
Szél fúj, hideg s dermesztő
Bár a nap még mosolyát szórja
Mikor világítva az útját, rója.

Csicsergése nem hallik madaraknak
Már itt csak kevesen maradtak
És nekik is a tolluk szürke
Jó időt várnak eleségért repülve.

Vedlik, bundát dúsít a macska
Gondolva várva az új tavaszra
Ez vagy te ősz. Szomorúnak látszó
Dolgos napokat pihenésre váltó.