A jó könnyesen és szenvedve
A rossz gazdagon, nevetve
Éli át létének első részét
És ugyanott találnak békét.

Az egyik útja simán fut
A másiké göröngyös út
Mégis egyszer fordul minden
S kapnak megváltást ingyen.

Tudom eredeti bűn nincsen
Az életem az egyedüli kincse
Megpróbáltam mindkét utat
Az életem fogy nő a tudat.

Jártam könnyű sima úton
Véreztem lábam a másikon
Simán hazudtam nőknek
Mondtam igazat szeretőknek.

És mindig szeretetre vágytam
Csalódtam gyermekben, barátban
Ami mindvégig ki tartott hitem
Hogy velem van, segít az Isten.

Nem hiábavaló a negyven évem,
S az utam melyre régen léptem.
Meg kell járnom vérző lábbal is,
Mert ez az út, ami nem hamis.

Mit én szenvedek, a semmi
Ahhoz mit viselt fiú, az isteni
Panaszra, ha nyílna a szám
Mit mondhatna a „szűzanyám”.

Bocsánatot e szenvedés hozott
Ám a világ meg nem változott.
Elveszni nem hagyom az igét
Lelkemben őrzöm uram hitét.

Gyermekeim szeretetre neveltem
Hogy higgyenek magukban, és istenben
Mert a helyes utat az tudja
Kit kézen fogva vezet hite, ura.

Istenem, mint már annyiszor
Kérem fiaimról, lányaimról
Meg ne feledkezz soha
Hisz hitet sugároz arcuk mosolya.