Szerettem és megcsaltak
Csaltam mikor akartak
Szerencsémben, reménykedtem
Reményemben, szerencsétlen
Fájdalomban erősödtem
Erőmön az élet túltett
Nevetéstől meg könnyezve
A könnyektől újra élve
Életemtől jót remélve
Vágyaimtól felajzódva
Feszülésnek van-e haszna
Ha az erkölcs nagyon laza
Igazságom fájdalmat szült
Ma született sírba került
Egészséges sosem éhes
Éhségétől, nevetséges
Örömkönnytől megszeppenve
Félelemből elfelejtve

Munkájából túl szegényen
Koldulásból királyképpen
Uralkodva megtaposva
Megtaposva aranyozva
Nemesfémből piedeszta
Emelvényből akasztófa
Negyven éve átkos kornak
Átkos évek most is forrnak
Forró nyáron hűs éjszaka
Éjszakának gondolata
Gondolatnak szabadsága
Szabadságnak nincs hazája
Igazságom én kimondtam
Mondtam, alszom hát nyugodtan
Nyugodtságom elvesztettem
Elvesztettem, nem találom,
Találj reám édes álom
Édes álom van-e otthon
Otthonom a paradoxon.