Vannak összegabalyodott szálak.
Ha megpróbálod kibogozni,
úgy érzed, a szálakkal együtt
magadat is szét kell tépned.
Tehát csak figyelj, igyekezz megérteni
ne vájkálj bennük makacsul,
nehogy mélybe rántson a szakadék
Ez nem a lét szándéka, csak gondolkodásé.

A lét nem nyel magába,
hanem növekszik és megváltozik,
lassan, csöndben.
Íme, a léttel átszőtt gondolat
te, a világegyetem, Isten.
Ezzel szemben érzed valami lefelé húz,
Egyetlen pont felé vonzza a létet,
s a gondolat elszárad, mint a sztyeppe.
Hát csak munkálkodj, eltelve reménnyel.
Önmagadba csak annyira nézz,
Hogy rádöbbenj, mennyire büszke vagy
s ez már alázatosság.
És fékezd jobban az akaratod.
Az erőszakosan kitörő érzelmek
rendszerint magukra maradnak
és nem érik el Istent..

Karol Wojtyla