Görnyedt testtel, nehéz fejjel
December elbotorkál,
Vállán súlyos terhet cipel,
Fáradt lába meg-megáll.

Deres hajjal, nagy kucsmába,
Ütött kopott december,
Odaát Január várja,
Felé tart a "vénember".

Súlyos terhe vállát nyomja,
Egész évünk zsákjában,
Víg öröme, nagy fájdalma,
Minden, minden benne van.

Megáll az Újévvel szemben,
Kezet ráznak, nem szólnak,
Egymásra néző szívükben,
Nincsen helye a szónak.

Újév most a markát tartja,
S December a zsákjából,
Néhány dolgát általadja,
Majd eltűnik az útjából.

Odébb megáll és letérdel,
Hálát ad az Istennek,
Azért hogy most emelt fővel,
Köszönhetett Újévnek.

Újév pedig útra indul,
Messzi ismeretlenbe,
Azt, pedig hogy mint boldogul,
Reá bízza Istenre.