Lépked a lélek a végtelen űrben,
Angyali szárnyak vigyáznak rá.
Gondolatából a Teremtő Isten,
Útra bocsátja valahová.

Ott hol a forró vágyszagú nászban,
Izzik a lég és röppen a kéj,
Asszonnyá válás pillanatában,
Megtestesülve életre kél.

Belép az idő forgatagába,
Édesanyává érlel egy nőt,
Ki szíve alatti kis mennyországban,
Féltőn szeretve öleli Őt.