Magyar ember sírva vigad, ősidőktől fogva,
Víg örömét, nagy bánatát, ízes borba fojtja.

Mert a jó bor, simogató, akár a jó asszony,
Fontos az, hogy mindkettőből, minden napra jusson!

A szőlőt az Öregisten, azért teremtette,
Dús levétől az embernek felüdüljék lelke.

Köszönjük meg barátaim, ha már így rendezte,
Emeljük hát poharunkat, hálát adva érte!

Örömünk, hogy teljes legyen, van még egy kis híja,
Nemes nedűkortyoláshoz szóljon magyar nóta!

Jer hát ide öreg cigány, húzd el a nótánkat!
Itt a solti pincék között, az idő is megállhat.

Mert ezt a napot erre szántuk, tegyünk mindent félre!
Igyunk hát ki minden hordót, váljék egészségre!