Volt egy Ember,
Szelíd szemmel,
Nem volt néki hibája,
Kegyelméből az Úristen,
Elküldte e világba.

Ez az Ember,
Felnőtt fejjel,
Elindult az útjára,
Tizenkettő tanítványa,
Ballagott a nyomába.

És az Ember,
Nagy örömmel,
Vándorolt az országba,
Atyja szavát prédikálta,
Csodák jártak utána.

Ez az Ember,
Tiszta szívvel,
Volt mindenki szolgája,
Egész földi életével,
Bűnök bocsánatára.

Ám de egyszer,
Ezt az Embert,
Szegezték Keresztfára,
Fájdalommal, szenvedéssel,
Érkezett el halála.

Húsvét reggel,
Zúgó fejjel,
Ébredtek új csodára.
Feltámadt az Istenember,
Nem volt örök halála!

Néhány hétre
Ment egy hegyre,
S tanítványok láttára,
Mennyországba emelkedve,
Ült az Isten jobbjára.

Fiam, hidd el,
Így terjedt el,
Olvasd a Bibliába!
Szentmisében megvendégel,
Ő a Világ Világa!