Magyar a magyarnak esküdt ellensége.
Köszönjük magunknak, ha újra elbukunk!
Elhagyta az Istent elkorcsosult népe,
Gyűlölködve vérzik kifosztott fajunk.

S még így is, fuldokolva önmagára támad,
Hatalomért, pénzért mindenre hajlandó,
Feledi a törvényt, szava ellen lázad,
Ám hatalom és pénz, minden csak mulandó.

De tudom és hiszem, hogy élni fog e nemzet!
Mert jó az ember mélyen a szíve rejtekén,
Megment az Isten majd minden igaz lelket,
S együtt leszünk véle az Ő Szent Tenyerén.

Az Ős Titkokat most is őrzik nékünk,
Táltosaink fába rótták rendre valahol,
Az Úrnak Hagyatéka várja a mi népünk,
Örök Magyarország, hol a Szeretet honol!