Kisfiam képét nézem szüntelen,
S telve van véle mind a két szemem,
Felsejlik, lágyan, mint látomás,
Ahogy róla szól a nap s az álmodás.
Mosolya, mint csillag csillog rám,
S ragyog szép szemétől kis szobám,
Cérnácska hangja most átölel,
Jaj csak soha ne hagyjon el!