Lassan halkulnak a háborgó napok,
Elhasznált évünk végéhez ér,
Bensőm mélyére zarándokolok,
Számvetésemben Isten kísér.

Nagyokat harap az éj a nappalból,
Halálos csöndben fázik a szív,
De messze az égen egy csillag elindul,
S mennyei fénye engem is hív.

Vágyódik lelkem a béke fényéhez,
Fülembe zeng az angyali kar,
De eljut-e hangjuk minden emberhez,
Kiket a sötétség leple takar?

Megnyitom szívem, bízva csodában,
Fényre fordítom életemet,
S szalmává válok a Kisded jászlában,
Hogy melegen tartsam a Szeretetet.