Poklokban égettem önmagam,
Voltam Hazámban hontalan.
Kötött cölöphöz zord magány,
Facsarta elmémet száz talány.
Sokáig értem, de megértem,
Krisztusra leltem s megtértem.
Elébe tettem életem,
S zokogva vallottam szégyenem.
Ma Szentlélek szavára hallgatok,
Hazámért, hogyha kell, meghalok.
Kedvesem kebelén pihenek,
Hajnalban fiamért ébredek.
E földön itt hagyom lábnyomom,
Mert túlélhet néhány kis dalom,
Mit szívemből papírra vetettem.
Bocsássatok meg, ha vétkeztem!