Könny sarjad a Nagyalföldön, bánat terem rajta,
Kárpát hegyek között búg a tárogató hangja,
Messze viszi az őszi szél sajgó, bús nótáját,
Zászló alá gyűjti rendre Horthy Miklós minden katonáját.

Hej, de sok szép magyar vitéz búcsúzik anyjától,
Csókot kap a hosszú útra síró babájától,
Könny pereg a kemény arcon, szívet tépő látni,
Félre bánat, itt az idő mindnyájunknak csatasorba állni.

Jöjj el újra jó Kormányzónk, szűnjön meg az átok,
Ha újra hív a tárogató zászlód alá állok állok.
Vigyázz reánk Boldogasszony, áldj meg Isten minket,
Hogy Szent Koronánk országában nevelhessük magyar gyermekünket.