Siklik a télben a tétova hajnal,
Hideg-rideg reggel játszik a faggyal.
Zúzmara zsákban állnak az ágak,
Ide-oda lépnek a megdermedt lábak.

Csapkod a kesztyű a zsibbadt vállon,
Dér-kezei csipkednek pirosan, fájón.
Fogvacogva várok a hajnali utcán,
Szárnyal az elmém hópelyhek hátán.

Szívembe marnak a régi emlékek.
Dobozokban őrzött megfakult képek.
Tékozló évekért reszket a lelkem,
De ifjúkori vágyaim el kell temetnem.

Boruljon szemfedő a víg ifjúságra,
Mint habfehér hó hull a kopogó tájra!
Topogunk lassan a bús elmúlásba,
Gyermekünk indul a tikkasztó nyárba.