Kárpát bércek fölött hópelyhek szitálnak,
Hallom szárnycsapását ős Turulmadárnak.
Szárnycsapása felráz erdőt és vad hegyet,
Hadúr óhajára jő az égi követ.

Jő az égi követ menteni a hazát,
Karmai közt hozza Őseink Szent Kardját.
Őseink Szent Kardja megvillan az égen,
Most még szebben ragyog, mint valaha régen.

Szittya népünk felkél bénító álmából,
Székelyek jönnek messze Hargitáról,
Várják az Alföldön jászok és a kunok
Együtt egy hazáért vagyunk mi MAGYAROK!

Fényes Turulmadár vezesd hát nemzetünk,
Mert vérszívók népétől mindnyájan elveszünk.
Suhogtasd a szárnyad, hogy támadjon oly vihar,
Mely elsöpri a gonoszt, ki gyáván lelkünkbe mar.