Kárpát haza fölött, felhő hátán szállok,
Látom hömpölyögni Tiszát és Dunát,
Isten adta nékünk ezt a szép országot,
S angyalokkal küldte a Szent Koronát.

Ilyen csodás ország nincs sehol a Földön,
Mint az én szerelmes, drága szép hazám,
Nótát síró szellő száll a Nagy-alföldön,
És az éltető nap mosolyog reám.

Pilis szent hegyére tekint le az égről,
Nimrud ősapánknak fényes csillaga,
Földünk szívét hallom dobbanni a mélyből.
Hol vagy magyaroknak dicső Hadura?

Messze száll a fecske havas Hargitáról,
Otthonát nem leli, búsan bujdosik,
Gyöngyvirág sem nyílik Székelyország földjén,
Zöldellő bimbója sárba lehullik.

De ott Csíkországban, somlyói nyeregben,
Fénylő Nap ragyogja be az arcokat,
Mert a virradatnál napba-öltözötten,
Boldogasszony anyánk szebb jövőt mutat!

Kárpát haza fölött felhő hátán szállok,
Magyar földre tekint könnyes két szemem,
Drága testvéreim csak Tirátok várok,
Ébredj fel álmodból árva nemzetem!