Minden vagyonom
Egy csokor rózsa.
Sárga, szirma mintha
színaranyból volna.

A feje bársonyos,
hosszú vékony szára,
mint a sóhajtásom
mi elhagyta számat.

A mentsváram megint,
mi lehetett volna?
Szépséges egy csokor,
üde sárga rózsa.

Már tudom, hogy mi
a virágok titka.
A szívek melegét
sugározzák vissza.

Beszélgetünk halkan
Én, meg sárga rózsa.
Ő hallgat én, mondom,
mi a szívem nyomja.

Szirma közt ott lapul
egy keserű sóhaj.
Nem tudom meggyőzni
a kedvest, jó szóval.

Csak egyszer nézne rám
úgy, mint reád tekint,
nem bánnám én azt, hogy
fordul a föld megint

Telnek, egyre telnek,
rohannak a percek,
várok, egyre várok
magamba merengek.

Bámulom sóvárgón
a csokor virágot.
Ő látni fogja azt,
amit én nem látok.

Zsolnai, Herendi,
de irigy is volna,
Ha látná, milyen szép
kezedben a rózsa.

Ahogy azt a sárga
rózsát fogod, s nézed,
szemed pillantása,
maga az igézet.

Szobádba bekerül,
Én sohasem fogok
Övé lesz egész nap
gyönyörű mosolyod.

Ha este a kedves,
elmegy nyugovóra,
őrizzed az álmát,
csokor sárga rózsa!