Napsugaras dombon haladok fölfele
Elébe a nyárnak,
Völgyek illatával, mámorával tele,
Napsugaras dombon víg örömök várnak.

Aranyba takargat kelő napnak fénye,
Vágyakkal melenget,
Rám kacag virágzó szőlőtők reménye.
Szívemben az élet nászdalokat penget.

Most látlak, Földisten, mindenütt lakozó
Vidám, ifjú Isten!
Ott látom a képed mézzel adakozó
Virágokban, csókban rejtező gerezden.

Most áldlak, Földisten, csókbeteljesítő,
Bánatot lebíró,
Teremtő álmokba illattal szédítő,
Örök törvényeddel élő, büszke bíró.

Most hívlak, Földisten, hatalmas Istenem,
Illesd meg a mellem!
Töltsd meg színeiddel fényt sóvárgó szemem,
Áldd meg gyermekekkel ébredő szerelmem.

Ébredő szerelmem álma megfoganjon
Asszonyom ölében,
Hadd érjünk örökös, vidám lakodalmon
Napsugaras dombra, nyárnak idejében.