A béke arany éve szállt felettünk.
Kora tavaszban csillogott a lomb.
A torony zengett, mi is énekeltünk,
Majális volt, új álmok hava volt.

Azóta a torony a földre roskadt
S nem zengi át dalával az eget,
Szép álmainknak tornya is a porban
S a rögben alszik szent ifjú sereg.

Piros torony, kicsorbult és leomlott,
Te még fölépülsz s büszkén, mint a homlok,
Mely eszmét hordoz, törsz magasba fel!

De minket a nagy, fájó, tompa gondok
Ránk roskadó világa eltemet
S csak sírjainkon támad kikelet.