Úgy érzed, hideg, rideg lettem,
Mint idegen csak köszönök neked,
Csókom nem lángol ajkadon,
Szemem könnye lecsordul arcomon.

Elkezdtük életünk új otthonban,
Hol a múltad fulladt kudarcba,
E háznak én lettem a koronája,
Fénye nem vakít, ócska rozsda.

Várj, ne keseregj szerelmem,
Az érzések mind jöttek velem,
Én magam körül ásom a gödröt,
Múltat, kudarcot beledöngölök.

Még adj egy kis időt nekem, kérlek,
Hagyj kibontakozni, legyen türelmed,
Az vagyok most is, ki imádott téged,
Ne félj itt leszek, hiszen szívem tied.