Ha egyszer szívem megtanulna hallgatni, s nem súgna,
Én olyan embert választanék, amilyet az eszem akarna.
Olyat, ki igazán szeret, a szívét, szerelmét nekem adná,
Aki felnézne rám, s értékelné, hogy övé vagyok igazán.

Olyat,ki csak mosolyt csalna arcomra, s nem könnyeket,
Aki hallgatná, hogy szívem mennyire dobog szerelmesen.
Ki őszintén nézne szemebe, s felém egészen megnyílna,
Mindent elmondana nekem,bennem tejesen megbízna.

De nem lehet mindezt, mert érzem szívem úgy zakatol,
Csak őt akarja, csak azt az egyet, ki eddig is enyém volt.
Nem tud már meglenni nélküle vérzik, bárhogy is becsap,
Nekem mennem kell a szívem után, többi csak gondolat.