Bennem mélyen, van egy drága kincs,
Lásd meg Te is, soknak ilyen nincs,
Tele van az sok csillogó ékszerekkel,
Amit a rozsda már soha nem lep el.

E kincs kézzel meg nem fogható,
De érezhető, és oly soknak adható,
Szeretet, szerelem és a megbocsátás,
Meríts Te is belőle, lásd mily csodás.

Ha összetörik bennem ezt a kincset,
Mi oly sokszor velem már megesett,
Oh, vérzik, sajog, felzokognak a hegek,
Száraz ajkam, ahogy kiitta a mérget.

De az ötvös, újra csiszolja e kincset,
Ő ellenanyaggal megöli a sok mérget,
Az csillog, ragyog, újra vakít a fénye,
Mindez lakozik bennem, a szívemben.