Gúnyosan nézel a szemembe,
Te hangosan kiáltod,legyőzlek,
Miközben a szívem szaggatod
Kezedben tartod,ami úgy sajog.

Hányszor tetted már ezt velem ?
Annyiszor hullt már a könnyem,
Te mindig,szomorítottál engem
Sárba tapostad a büszkeségem.

Most már nem hagylak győzni,
De szívem se fogod te,kitépni,
Erős leszek én,akár a sziklafal,
S nem nevetsz többet arcomba.

Harcolok veled, s már nem félek
De én kiáltom majd,le győztelek,
Menj, s többet ne kísérts engem,
Nyerni fogok,Te gúnyos szerelem.