A temetőn újra
gyertyák égnek -
hosszú évek óta
így van ez minden évben.
Csodás virágok körülveszik a
sírhalmot;
fölöttük állok - fájó szívvel
zokogok.
Drága édesapám,
kit nem ismerhettem,
csak nézlek, ahogy
rám mosolyogsz
egy fényképen:
csillogó szempár,
ragyogó arc,
fekete haj -
csak ennyi maradt nekem.
Meg a fájó sóhaj.
Pihenj hát, kedves apám -
aludd örök álmod!
Gyermek voltam, mikor
elmentél,
s már nem láthatod
felnőtt lányod.
Gyertyát gyújtok most
újra,
a sírhalmot fény árassza!
Szívembe vésem örökre:
Te voltál a legdrágább
apa.