Ha úgy érzed hogy nem megy ez tovább,
Csak ennyi, s a szél sodrása is itt meg áll,
Ha már nem tudsz magadból adni többet,
Menj édesem, s neked köszönök mindent.

Nem fogok én rád haragudni, sem a sorsra,
Tudom, és elfogadom, ennyi volt számomra,
Arcomon mosollyal nézek majd rád vissza,
Életem egyik legcsodásabb szép korszakára.

Őrzök én majd minden csodás emléket rólad,
Ahogy szemünk csillogott a szívembe marad,
Ne gondolj rám majd Te sem haraggal, kérlek,
Hiszen, én mindig szívemből szerettelek téged.

Menj, édes drága kincsem drága szerelmem,
Gyűlölet sose legyen benned, sem szívedben,
S most már elválnak útjaink nekünk egészen,
Legyél boldog az életben, kezed elengedem.