Ha majd egyszer nem leszek e világon,
Már kihűlt a testem, nem forró csókom,
Amikor bezárul előttem az élet kapuja,
Nekem menni kell majd másik otthonba.
Ne felejts engem kérlek akkor se majd,
Mert a szívem neked akkor is itt marad,
Ölelő karod a finom lágy édes csókod,
E szép emlékeim én mind vinni fogom.
Szemem majd nem csillog de téged lát,
Megtört szívem se dobog ami úgy fájt,
Meg szűnik majd fájdalom s gyötrődés,
Majd csak mély álom, nincs felébredés.
Ott leszek igazán boldog, semmi se fáj,
Sem a szerelem, sem az a sok csalódás,
Ott nem bánt és nem zaklat már senki,
Kérlek érezd, téged én tudtalak szeretni.