Csak rád gondolok minden éjszakán,
Fájdalmam a sok csillagok tanúsítják,
Velem vagy Te, Én szorosan átölellek,
De rá jövök,mindez csak a képzeletem.

Hisz Te már a szíved másnak adtad,
Oly rég,mielőtt én rád sem találhattam,
S örök hűséget fogadtál akkor ott neki,
Nekem nincs jogom, már tőle el venni.

Bolyongok a világban egyedül tovább,
Mint kóbor kutya ki nem talált gazdát,
Föl kel a Nap ,de sugarát nem érzem,
Arcomon nem szárítja hulló könnyem.

Ahol járok nem terem más csak tövis,
A talpam és a szívem ,egyaránt vérzik,
Áhítozva nézem a magas kőszikla falat,
Fölötte oly vidáman repülő sok madarat.

Óh csak egyszer lehetnék fönt a magasba,
S a fellegek közt szárnyalnék a karodba,
Kezed nyújtanád én abba kapaszkodnék,
S tudom ,én már tovább nem kóborolnék.